2015. április 18., szombat

23.Rész

Hey!Véget ért a szünet a blogomon és ezt a részt is két hétig szenvedtem valahogy össze.Lehet , hogy most nem lett valami jó de azért remélem elnyeri legalább kicsit a tetszéseteket.Az újabb részt ami ezután jön , hamar szeretném majd hozni.Ugye heti rendszerességgel fogom őket felrakni.Hoznám többször is de sokat kell tanulnom.Szóval ennyi lenne a lényeg.....jó olvasást!<3

Kavarodás

Néha az ember vágyakozik valamire amit nem kaphat meg.Az álmai elérése érdekében pedig keményen küzd , még ha kilátások nélkül kell azt tennie.Ha pedig valaki olyan szerencsés és meg tudja valósítani akkor bizonyára ő lehet a legboldogabb személy.De ha az szép álmai közt ott bujkál a rossz , az ellen nincs mit tenni.Azt hiszem tökéletes életem van , de amikor kicsattanok a boldogságtól mindig történik valami olyan ami tönkreteszi.Tudom , hogy gyerekes dolog azt hinni , hogy egyszer vége lesz a szenvedésnek.De miért nagy baj ha hiszek benne?Ha tudom , hogy majd minden helyre áll és önfeledten élhetek.Van remény , viszont a remény sincs mindig velem.Van amikor meginogok és azt kívánom bár ne így lenne.Aztán valami/valaki visszaránt a jelenbe és nem szó szerint de beleüvölti a képembe hogy "Hahó!Éld az életed!" bizonyos dolgokban tovább kéne lépnem.Persze , hogy vannak gondjaim , az minden embernek van.De be kell vallanom magamnak , hogy ha nem is tökéletes de csodás életem van.Szerető családom és barátaim , na meg a fiú aki megváltoztatta.Szeretem őt és tisztában vagyok azzal , hogy ez kölcsönös.Ezt pedig betetőzi a terhességem , szóval család leszünk.Tudom , hogy fiatalok vagyunk és még előttünk az élet.Viszont az élet most ezt hozta.Lesznek majd olyanok akik nem örülnek , de magasról (próbálok) majd tenni rá.Málta is egy bizonyíték volt , hogy mennyire imádok velük lenni.Aztán egy hívás úgymond lerövidítette az egész nyaralásunkat.A fiúknak ugyanis nemsokára kezdődök a turné és még sok sok dolgok kell elintézni.Ezért is szálltunk két nappal a megbeszélt időpont előtt a magán gépre.Az út sokkalta rövidebbnek és hangulat mentesebbnek tűnt , mint odafele.Harry elaludt a mellettem lévő ülésen , ezért gondoltam nem zavarom és helyet foglaltam Zayn  mellett.Amikor a tengerparton elkezdett rólam áradozni egész másképp kezdtem el rá nézni.Szóval lehuppantam mellé és elkezdtünk beszélgetni.Az idő rohadt gyorsan elrepült és csak a mögöttem ülő Liam ébresztett rá , hogy ideje leszállni.London akár ahogy itt hagytuk , esős és hideg volt.Szeretem ezt a várost , mert minden emlék ide köt , de el bírnék egy pár forró napot is képzelni.A reptéren egy fekete autó gördült be a parkolóba.Épp indultam volna felé amikor egy kar visszarántott.
-Az az én kocsim!-jelentette ki Zayn
-Úgy tudtam együtt megyünk.-értetlenkedtem
-De nem ugyanoda megyünk , szóval mindenki külön kocsival utazik.-vigyorgott
-Azt hittem megint a közös házba megyünk.Amúgy ez miért olyan vicces?-tettem csípőre a kezem
-Nem mondhatok semmit!-nevette és beszállt a kocsiba
Megfordultam és odaléptem Haroldhoz aki épp akkor szállt le a gépről.
-Szóval mi hova megyünk?-csillant fel a szemem
-A házunkba-mosolygott
-Nekünk van házunk?!-
-Igazából az én házam , de ezentúl a tied és az enyém.Azt szeretném , hogy velem lakj!-suttogta
-Jól hangzik!-csókoltam meg
Nem foglalkoztam Zayn akár furának is mondható viselkedésével csak Harry mellett állva vártam a kocsinkra.Egy Range Rover állt meg előttünk amiből egy pasas szállt ki.Átadta a kulcsokat és már el is indultunk.Izgatott voltam , mert még sosem jártam ebben a házban.Amikor leparkolt a kocsi a szám is tátva maradt.
-Na?Hogy tetszik?-kérdezte Hazza miközben kiszálltunk
-Nagy-nevettem
-Gyere!-rántott magával
Kinyitotta a kapukat és behúzott a házba , ami belülről annál is nagyobbnak tűnt.Szép volt , de nem értettem minek egy ekkorra ház egyetlen embernek.Főleg , hogy alig van itt.De most értelmét nyerte minden.Bőröndök sorakoztak a nappaliban egy levéllel a tetején.
-Az mi?-böktem az említett tárgy felé
-A holmijaid és egy levél a szüleidtől.-
-Ugye nem mondtad el , hogy terhes vagyok?-pánikoltam be
-Dehogy!Csak valahogy rávettem őket , hogy ideköltözz pár napra.Arról persze nem tudnak , hogy a pár nap elég sok időt takar.-mosolygott
-De hogyan?Ha osztály kirándulásra is alig engedtek el , akkor hozzád vagyis a pasimhoz hogyan?-
-Mondjuk úgy , hogy Liam besegített!-kacsintott-Nem vagy éhes?Főzök neked ha akarod.-
-Most hogy mondod.....Farkas éhes lettem!-
Bevezetett a konyhába ahol katonás rend uralkodott.Ami azt illeti később az is kiderült , hogy van egy bejáró nőnk aki minden nap tesz-vesz a ház körül.Egyetlen egy dologban mégsem segít.A főzésben.Harry istenien főz.Ezt be is bizonyította amikor ráültem a pultra , eközben ő valami finomságot készített.Csodálattal bámultam , mert egyszerűen tökéletes.Azok a göndör fürtök.Ó istenem!Bele akarok túrni azokba a göndör fürtökbe!Leszálltam és odaléptem Hazzához.Először a a derekát simogattam majd áttértem ODA.Halkan felnyögött és kaján vigyorra húzta a száját.Elmosolyodtam , mert tudtam ez miattam van.Lerakta a kezében lévő kést és megfordult.Szemtől szembe álltunk amikor egy határozott mozdulattal felrakott a pultra.Vad csókban forrtunk össze amikor megcsörrent a telefonom.Nem akartam abbahagyni , mert gondoltam nem lehet olyan fontos.Levettem Hazza pólóját és a látvány hatására a számba haraptam.
-Kicsim , nem kéne felvenned?-kérdezte
-Nem-mondtam
-De lehet fontos..-
-Szóval a telefon fontosabb?-
-Csak inkább vedd fel , utána majd folytatjuk.-távolodott el
Értetlen arcot vágva előhalásztam a pár centire lévő táskámból a telefonomat és anya nevét meglátva a kijelzőn felvettem.Pár percnyi beszélgetés után morcos fejjel fordultam a félmeztelenül ácsorgó pasimhoz.
-Anya azt akarja , hogy menünk át.Szerinte fontos lenne "beszélgetni"-mutattam idézőjelet a levegőbe
-Akkor ezt egyszer bepótoljuk!-bújt oda hozzám és csókot lehelt az ajkaimra
Mielőtt elindultunk megettem az isteni csirkét amit nekem csinált és felvettem egy valamivel szebb ruhát.

A szüleim házánál leparkolva ismerős érzés kapott el.Amikor az első barátommal tértem haza talán jobban izgultam , mint ő maga.Most persze egészen más a helyzet , mert ismerik őt és elég idős vagyok ahoz , hogy egyedül eldöntsem kivel akarok lenni.Az előszobába lépve senkit nem találtunk.Levettük a felesleges ruhát és bementünk a nappaliba.Az első dolog amit észrevettem , hogy nem csak az én szüleim vártak ránk.Hazza családja is ott volt.A második pedig , hogy szörnyen izgulok.
-Hope , de jó , hogy végre látlak!Harry annyit áradozott rólad!-ölelt magához egy fekete hajú nő-Az anyukája vagyok de szólíts csak Anne-nek.-mosolygott
Lányos zavaromban motyogtam valamit majd bemutatkoztam a család többi tagjának is.Nagyon aranyosak és mivel Hazza nővérét már ismertem , prímán ment a dolog.Az egsz család jelen volt.Aztán átjött Liam aki magával hozta a többieket.Én kerestem magamnak egy megfelelő helyet , ami Harry öle volt a fotelban.
-Most?-kérdezte
Nagyot nyeltem és bólintottam.
-Most vagy soha.-
-El szeretnénk mondani valamit!-kezdte és megvárta amíg mindenki ránk figyel-Szóval mindketten tisztában vagyunk azzal , hogy korai.Azzal , hogy várhattunk volna még pár évet , de ezt nem tudtuk úgymond irányítani.De , hogy őszinte legyek nem is bánom.-mosolygott
-Az a lényeg , hogy terhes vagyok!-mondtam
Abban a pillanatban két dolog történt egyszerre.Az első , hogy mindenki egyszerre akart a nyakunkba ugorva gratulálni és elmondani menyire örül.A második , hogy az apám farkas szemet nézve Harryvel elég fura arcot vágott.
-Ó édesem el sem hiszem!Igaz , hogy elég korán jött , de az a fő , hogy ti boldogok vagytok!-ölelt magához anya
-Örülök , hogy örülsz.De apa.....-húztam el a számat
-Vele ne is foglalkozz!-legyintett-Lehet most kicsit morcos de majd beszélek vele.-
-Rendben de hagyd inkább , hogy én próbálkozzak.-kérleltem mire bólintott

Hatalmas kő esett le a vállamról ahogy letudtuk ezt az egészet.A félelem átalakult örömmé és aggódássá.Apu nem készült fel rá , hogy a legkisseb lánya gyereket várjon és ezt a tudtomra is adta.Némi beszélgetés után sikerült rávennem , hogy próbálja meg elfogadni a helyzetet.A próbálkozás alatt mondjuk nem a sört értettem , de ő így próbálta levezetni a feszkót.Éppen Harryvel beszélgettem amikor ajtó csapódást hallottunk a bejárat felől.Körbe néztem és egy ember hiányát szinte azonnal észrevettem.Zayn elment.Gondolkodás nélkül kezdtem felöltözni és utána menni.
-Nem muszáj ám utána menned  , nagyfiú el tudja intézni a saját dolgait bármi is legyen az.-nézett rám Harry
-Nem muszáj igazad van , de én utána akarok menni.Még a végén valami őrültséget csinál.-
Villámgyorsan kezdtem rohanni a távolodó alak irányába.Nem érdekelt , hogy őrültség vagy , hogy más mit gondol.Zayn a Máltai út óta olyan fura.Olyan visszafogottabb és szomorúbb.Lehet csak az én képzelőerőm játszik velem de az biztos , hogy valami nincs rendjén.Ezért loholtam utána a főutig ahol sikerült utol érnem.
-Zayn!Állj már meg!-kiabáltam
-Hope?!Mit csinálsz itt?-jött oda hozzám
-Tudom , hogy valami nincs rendben veled!Fura vagy és nem az a Malik akit megszoktam.-feleltem szaggatottan
-Én nagyon sajnálom , csak sok volt nekem ez az egész...-
-Micsoda?-
-A terhességed-
-A terhességem?Neked!Miért?-
-Mert fontos vagy nekem érted?-ölelt magához-Nem tudom mikor vagy hogy , de nagyon megkedveltelek és nem akarom , hogy bajod essen!-
-De Zayn.....én teljesen jól vagyok-
-Tudom.De én nem............-