30.Rész

                         Baba váró

Reggel.Egy újabb reggel amikor mindenki nyugodtan alszik.Egy újabb nap kezdete amikor valami új dolog fog történni.De sok új.De még ha figyelembe is venném a sok változást ami történt, akkor sem tudnék versenyt futni az idővel.Ami egyre rohamosabban telik.Egyre gyorsabban közeleg, hogy megszülessen az első gyermekem.Nem gondoltam volna , hogy ennyire hamar teherbe esek.Nem gondoltam volna, hogy így alakul az életem.De egy biztos.Ahogyan a jobb oldalamra fordulva szembe kerültem a göndör csodával , tudtam ,hogy valamit nagyon jól csináltam.Ha másra nem is lehetek büszke, de arra igen , hogy egy ilyen ember oldalán lehetek.Egyszerűen tökéletes.Mint külsőre, mint belsőre.Nagyszerű apa fog válni belőle.
-Már fent vagy drágám?-kérdezte Harry ásítva
-Most ébredtem.Te mióta vagy éber?-
-Mar régóta.Csak olyan édesen aludtál ,hogy nem akartalak felébreszteni.-
-Ez nem igaz.Édesen csak te szoktál aludni.Én általában inkább egy retardált fókához jellemezném magam alvás közben-nevettem fel álmosan
-Van benne valami-tűnődött el
-Na de Harold!-löktem oldalba
-Hiszen te mondtad!-tárta szét a karjait
-Szóval ha azt mondom , hogy kövér vagyok akkor abban is egyet értesz-tettem csalódottságot az arcomra és színészi vénáimat elővéve (ami amúgy nincs) próbáltam elhitetni vele megbántódottságom-Feladom.Én már sosem leszek elég jó neked!-mondtam "szipogva" és amilyen sértődötten csak lehet , kiviharoztam a szobából
Becsaptam magam mögött az ajtót és lesiettem a konyhába.Mielőtt Hazza utolért volna kivettem a lisztet a szekrényből és gondosan elrejtettem a kezeim közt.
-Kicsim, ugye nem gondoltad azt komolyan amit az előbb mondtál?-fürkészett aggódva
-Nem is tudom...-néztem a plafonra miközben a kezeimmel a hátam mögött próbáltam kinyitni az zacskót
-De hiszen én csak húztam az agyadat! Sose gondolnám rólad , hogy kövér vagy retardált vagy-
-Szóval nem vagyok retardált?-vigyorogtam és a fejébe borítottam a lisztes zacskó tartalmának nagy részét
-Oké.Ebben nem vagyok olyan biztos-nevetett miközben kiseperte a szeméből az odahullott lisztszemeket (?)
-Szeretnéd megtudni?-
-Minden vágyam Hófehérke.De még maradt liszt a zacskóban.Úgy hiszem annak rajtad kéne landolnia.-húzta fel a szemöldökét és kikapta a kezemből az említett darabot
Azongyonban futásnak eredtem a nappali irányába.Harry egy zacskóval a kezében és totál fehér cuccokban üldözött.Ő a kanapé egyik végén én meg a másikon.
-Gyerünk már.Merre akarsz menni?-sürgetett
-El előled-feleltem határozottan bár nem sok híja volt , hogy ne kapjak röhögő görcsöt
-Próbáld meg-nézett rám széles vigyorral az arcán
Aztán abban az ominózus percben két dolog is történt egyszerre.Az egyik , hogy megpróbáltam kitérni Harry útjából de nem sikerült ezért mindketten elestünk.A másik pedig hogy a többiek megjöttek.
-Normálisak vagytok?Akár a hasa is megsérülhetett volna!-térdelt le mellém Eleanor
-Csak szórakoztunk kicsit!-szakadtam a nevetéstől
-De az efajta szórakozás veszélyes is lehet most neked!-nézett rám szúrós szemekkel
-Nyugi van El.Vigyáztam rá.Az ég világon semmi baja sem esett.Nézz rá!-mutatott felém Harry
-Azt kell észre venni hogy a hasát fogva röhög?-horkant fel Niall
-Látod?Most boldog!-húzta ki magát Harry miközben elmagyarázta Eleanornak , hogy az ég világon semmi veszélyes dolgot nem csináltunk
-Akkor Bunji Jumping sem volt a háztetőröl?-nyújtotta fel a kezét Niall jelezve ,hogy beszáll a beszélgetésbe
-Nem- sóhajtottam
-Az kár-jegyezte meg és egy 90 fokos fordulattal otthagyott minket
-Felmegyek felvenni valami utcán hordhatót- bólintottam a lépcső irányába
-Készülsz valahova?-kérdezte El
-Aha.Átlépek anyáékhoz.Ide úgyis közel laknak.-feleltem
-Hát...khm...az nem lenne most valami jó ötlet-köhintett El mire felhúztam a szemöldököm
-Kicsim , mit szólnál ha mi ketten mennénk valahova?Vigyél el a kedvenc helyedre!-javasolta Harry
-Hát jó.Furák vagytok , de betitulálom annak , hogy...íze..nem nagyon tudom hova tenni-
-Csak öltözz fel és menjünk sétálni.Tudod mára ezt terveztem-nézett felém Hazza
-Utána akár át is mehettek anyukádhoz!-ajánlotta fel Eleanor mire Harry értetlen fejjel bámult rá de ő csak legyintett
-Oké-húztam el a számat és felsiettem átkapni valami normális göncöt

Harry Styles , a csöppség és a Temze partja.Tökéletes.Vagyis az lett volna ha a romantikus sétát nem szakítja félbe a telefonom idegesítő csörgése.
"Hope Alexis Payne?"
"Igen.Kivel beszélek?"
"Itt a nő gyógyásza Dr.Miller.Csak emlékeztetni akartam önt , hogy a mai időpontnak már fél órája el kellet volna kezdődnie"
"Ó istenem , totál kiment a fejemből"
"Akár várhatok magukra még pár percet , úgysincs önök után senki egészen délutánig"
"Azt nagyon megköszönném Dr.Miller"
"Akkor nemsokára találkozunk"
"Viszont hallásra"nyomtam ki
-Mit felejtettel el?Olyan a fejed mintha szellemet láttál volna-ugratott Harry
-Ez most nem vicces!Mára volt időpont a nő gyógyászhoz!Ultra hang!-
-Akkor fogunk egy taxit és irány a belváros?-
-Még kérdezed?-néztem rá dühösen
-Jó.Akkor gyere!-ragadta meg a kezem

Láttam.Ott volt a monitoron.Egy apró és törékeny test.A doktor nemcsak hogy megmutatta de a szivdobogását is meghallgattuk.Harryre emeltem a tekintetem.Könnyes szemekkel szorította a kezemet és amikor észre vette , hogy nézem csak elmosolyodott.
-A nemét lehet mar tudni?-érdeklődtem
-Attól függ , hogy szeretnék e tudni-kérdezte játékosan az orvos
-Hope?-
-Harry?Én tudni akarom- jelentettem ki
-Én is-nyelt egyet
-Akkor lássuk mivel állunk szemben-mondta és addig mozgatta a fehér a hasamon amíg meg nem állapította-Kész vannak?-kérdezte vigyorogva mire mindketten bólintottunk-Lány-
-Lány-vigyorogtam teli szájjal Harryre aki közel hajolt hozzám és megcsókolt
-A mi lányunk-
-Gratulálok.Esetleg gondolkoztak már neveken?-
-A Lotti mellett döntöttünk-bólintott Harry mire meglepődtem odakaptam a fejem
-És mi van a Zoey-val?-
-Elvetettem.Ha csak nincs ellenedre-
-Dehogyis.A Lotti tökéletes lesz!-egyeztem azonnal bele

A taxi egyenesen anyuék  háza előtt parkolt le.Nem tudtam elfolytani a mosolyomat amit már a rendelőbe magamra aggadtam.
-Felkészültél?-segített ki Harry a kocsiból
-Mégis mire?-feleltem kíváncsian
-Mindjárt meglátod-kacsintott
A ház ajtajához érve kikerestem a kulcsomat és elfordítottam a zárban.Semmi érdekeset nem vettem észre azon kívül , hogy a szüleim nincsenek itthon.
-És most?-néztem Harry felé aki a hátsó ajtó felé biccentett ami a kerthez vezetett
-Csak gyere velem-mosolygott
-Fura vagy-jegyeztem meg
Megfogta a kezemet és kihúzott.
-Meglepetés!-kiáltotta az ott lévő összes ember
A kert fel volt díszítve és a kaja is készenlétben volt , ahogy láttam.
-Azta-preseltem ki a fogaim közt
-Kicsim! Végre itt vagytok!Meglepődtél?-ölelt szorosan magához anya
-Mi az hogy...mégis mi ez?-
-Babaváró buli!-tartotta ki Gemma a karjait jelezve , hogy öleljem át
-Köszönöm!-teljesítettem ki nem mondott kérését
Aztán kezdődött el csak igazán a partizás.Rokonok és egy csomó ismerősöm/barátom ott volt.Ajándékok ajándékok hátán.És a sejtésem sem csalt az étellel kapcsolatban.Isteni girllezet húsok.Egy széken ülve beszélgettem a lanyokkal amikor megállt mellettem Anne.
-Olyan boldog vagyok.Tudod ennél nagyobb öröm nem létezik , hogy Harry végül téged választott.Hogy végre nem minden éjjel más lánnyal van.Csodás , hogy besétáltál az életébe és megajándékozod egy csöppséggel.Ó az én kis unokám.-simogatta meg a hasam miközben leült a mellettem lévő székre
-Nem tudom , hogy miért vagyok mostanában ilyen szerencsés-nevettem fel kínosan-Általában engem talál meg először a pech.De mióta Harry az oldalamon van...azóta minden megváltozott.-
-Na és..a kicsi német tudjátok már?-kérdezte izgatottan
Erre a pár szóra szinte mindneki felénk fordult.Hazza megvakarta a tarkojat es mellém sétált.Megállt és a szekemnek támaszkodott.Felém nézett es egy halvány mosoly keretében bólintott.
-Lány-mondtam és a körülöttem lévő lány "tömeg" felsikitott örömében.Sorra megöltek és áradozni kezdek , hogy milyen jó lesz már nekem.Cuki ruhákba öltöztethetm és ha nagyobb lesz csajos programokat szervezünk majd együtt.

-Apropó...már a nevét is tudjuk-szólalt meg Harry
-És ezt eddig mér nem mondtad?-akadt ki Sophia
-Nem kérdezted-horkantott fel
-Harry..kicsikém..hogy fogják hívni?-nézett rá kíváncsian Anne
-Lottinak-húzta ki büszkén magát
-Ó te jó ég!Az olyan édes!-kapott a szajahoz Eleanor
-Hope találta ki-
-De végül ketten jutottunk dűlőre-helyesbítettem
-Mint a húgom!-kiáltott fel Louis
-Aha-
-Na gyere ide répa!-húzott magához amikor felálltam és belepuszilt a hajamba-Büszke vagyok rád!-suttogta alig hallhatóan
-Valamit jól csináltam?Akkor azért remélem jár a keksz!-fordultam felé kiskutya szemekkel
-Keksz?Ilyen kaják mellett-mutatott az asztalra-Te tényleg kekszet akarsz enni?-
-Nem.Vagyis...kekszet is!-
-Najo...Szerzek kekszet-engedett el és elindult a ház ajtaja felé

Kekszet is kaptam.Babás cuccokat is kaptam.Kaját is kaptam.Táncot is kaptam.Sok sok simit a hasamra és puszit az arcomra.Egyszóval ma nem szenvedtem semmiben hiányt.Mégis hiányérzetem volt amikor a sok vendég otthagyott minket a sok mosatlannal.Valamit még nem végeztem el.Valami még kimaradt.Ezen gondolkoztam miközben a régi szobámban körülnézve rátaláltam pár fényképre.Én és Dave.Én és a szüleim.Aztan meg millionyi ugyanilyen kép.Népszerű voltam erre már mindenki rájött.De megis..Most senkivel nem cserélnek.Az igaz , hogy Dave cserben hagyott.Csak úgy kiszállt az életembol.Ma sem volt itt.Az életem legfontosabb eseményein már valószínűleg nem fog részt venni.Sőt a semmiben sem fog részt venni amiben én is szerepelek.Fáj.Kimondhatatlanul.Végülis mi ketten legjobb barátok voltunk.Olyan dolgokat mondtam el neki amit a saját szüleimnek sem.Ő volt a bátyám Liam helyett.Ő volt a vedelmezom.De ez mind multido.A képeken amin ezer wattos mosolyt vilantunk a gordeszka pályán , az az esemény ami soha de soha nem fog újra megtörténni.Visszaraktam a fiókba.Az összeset.Annak ott a helye.Talán ha egyszer fel akarom tépni a sebeket..talán akkor visszajövök és újra megnézegetem.Az ujjam végig járt az üres polcon.Ahol már csak pár könyv es CD hevert.Aztán leültem az ágyra.Most vettem észre milyen kicsi.Ezen én hogy a picsaba tudtam aludni?Kényelmetlen volt , de szerinten nem csak a hasam miatt.Na jó...lehet , hogy csak amiatt.
-Hope.Végre megvagy-nyitott be Zayn
-Miért keresel?-
-Ma nálam alszol-
-Ez kijelentés volt?-akadt fel a szemöldökom
-Igen-
-Harry tud róla?-egyeztem azonnal bele , hiszen tudtam , hogy beszélni akar velem
-Aha.Vele már lebeszéltem.Ami nem volt könnyű...de összejött.Szóval ez már csak rajtad áll hercegnő-
-Hercegnő?Csak a korona nincs meg-nevettem-Összekapom magam és pár perc múlva lemegyek

-Újra itt-dobtam le a táskám Zayn "buvóhelyére"
-Vártam már ezt a pillanatot-kacsintott
-Csak azt tudnod kell , hogy eszem ágában sincs fent aludni!-
-Mi?De hiszen ott van az ágy!-
-Ahol szőke szépségét dugtad?-
-Honnan szeded ezt?-
-Úgy hogy hallottam.Amikor ide akartam jönni.Már foglalt volt-
-Basszus-
-Hát ez már nem sok mindnen változtat-horkantottam fel
-Neked mi bajod?-
-Ha már itt tartunk.Miért akarsz te velem olyan sürgősen beszélni , hogy elrangatsz ide?-
-Mi ez valami számon kérés?Hope én csak szerettem volna kicsit veled lenni!Az igaz , hogy mondani szeretnék valamit.Egyszerűen csak azt , hogy sajnálom-
-Hogy mondod?-
-Sajnálom , hogy cserben hagytalak.Te is tudod mire értem-biccentett az emelet felé-Nem vagyok valami jó barát-
-Zayn..Mindössze egyet kérek-néztem a szemébe
-Éspedig?-
-Leszel Lotti keresztapja?-kerdeztem széles vigyorral a fejemen mire ő is elmosolyodott es csak annyit felelt
-Igen!-majd meglepedten  át átölelt  , hiszen nem számított ilyen gyors téma váltásra
Mikor hozzám ért észveszelytő fájdalmat éreztem a hasamban.Eltoltam magamtól és megtámaszkodtam a kanapé oldalán.
-Oké vagy Hope?-
-Nem-ráztam meg a fejem , mert még mindig erős fájdalmat éreztem és már szédülni is kezdtem
-Jézusom , te vérzel!-lépett elém és a hasmara tette a kezét ahol egy nagy vérfolt keletkezett
-Hívd a mentőket!-feleltem könyekkel küszködve