31.Rész

Hetekkel ezelőtt még boldogan váruk Lotti születését , de most darabokra törve, mindenkitől elzárkózva zuhantunk magunkba.Szerintem az egész világon nagyobb fájdalom nincs , hogy egy anya elveszíti a gyerekét.Úgy hogy nem is láthatta.Nem énekelhetett neki úgy , hogy a kezében tartja.Nem gyönyrködhetett abban a csodában amit ketten teremtett a párjával.Le írhatatlanul szörnyű érzés.Azon a napon úgy éreztem annál boldogabb nem lehetek.Önfeledten mulattam a többiekkel.Aztán este minden megváltozott.Bevittek a kórházba ahol megműtöttek.A többiek órákig vártak.Majd egy fehér köpenyes alak kilépett a műtő szoba ajtaján és közölte , hogy Lotti Styles elhunyt.Elvesztettem.Elvesztettük.Nem én vagyok az egyetlen aki ennyire ki van , ami természetes , de Harry nem mutatja.Tudom mennyire fáj neki , de ő erősnek akarja tetetni magát.Csak miattam.De rajtam ez sem segít.Kívülállónak nehéz elmagyarázni.Akivel nem történt meg sosem fogja megtudni ez mennyire kínzó.Hiába próbálkoznak felvidítani.Nem megy és nem is fog.....

-Kérsz egy kis teát-nyitott be Eleanor az ajtón

Megráztam a fejem és még jobban beburkolóztam a takaróba.

-Hope...én tudom mennyire rossz most neked de..

-Tudod?El sem tudod képzelni!Ne képzeld be magadat a helyzetembe és ne legyél ilyen lenéző!Szerinted nem tudok magamnak egy teát csinálni?Csak mert elvesztettem a gyerekem , még tudok rohadt teát csinálni!-keltem ki magamból

Eleanor lesütötte a szemét és bólintott.Tudtam , hogy minden ok nélkül ordítottam le a fejét.

-El!-kiáltottam

-Igen?-kérdezte kíváncsian

-Nagyon sajnálom amit az előbb mondtam..ne....nem úgy gondoltam-

-Persze...tudom.Semmi baj én csak szeretném ha kicsit másra is gondolnál.Nem éltem át amit te , nem akarok tanácsot adni , egyszerűen segíteni.Bármiben..

-Köszönöm Eleanor-

-Hozok teát-mosolyodott el biztatóan

"Egy hónappal később" 

Meglátod minden rendben lesz.Ez az a mondat amit ezerszer hallok egy nap.A sok biztatás.De egy hónap után sem csillapodtak érzéseim.Igaz , hogy már nem vagyok bezárva.Tisztában vagyok azzal , hogy túl kell tennem magam , de ez nem megy ilyen gyorsan.Annyit viszont elértem , hogy kommunikálok másokkal.Nem zárom teljesen ki a külvilágot.Haladás...

-Mit szólnál ha ma elmennénk a belvárosba?-huppant le mellém a fotelra Sophia

-Nekem oké-

-Nem vagy túl izgatott az ötlettől-

-Mit vársz tőlem?-tártam szét a karom

-Igaz.Ennyi tökéletesen megfelel.Látom a vágyat a szemedben-

Miközben mi beszélgettünk , vagyis nagy részben Soph dumált , de mi ezt beszédnek hívjuk , csengettek.

-Majd én kinyitom!-pattant fel Zayn-Mrs.Payne!Örülök , hogy látom.Persze itthon van.Bent a nappaliban , jöjjön csak-

Ezek a hangok szűrődtek ki az elő szobából , majd megláttam anyámat.

-Hope..drágám , hogy vagy?-

-Remekül-erőltettem magamra egy mű vigyort

-Figyelj..te is tudod , hogy ez nem mehet így tovább.De mindenek előtt be kell menned az egyetemre-felelte

Meglepett , hogy így végződött a mondat.Nem erre számítottam.

-Az egyetemre ?-

-Régóta nem jársz te is tudod.Ez nem mehet így tovább.A terhességed miatt haladékot kaptál.De...de már nem vagy az...az igazgató úr szeretne beszélni veled.Még ma kincsem.Beviszlek ha gondolod-

-De ma Sophiaval mentem volna a városba-

-Miattam ne aggódj.Bepótoljuk.-rázta meg a fejét Soph

-Akkor?-nézett rám kérdően anya

-Megyek.De csak ha magammal hozhatok valakit-egyeztem bele

-Kit?-kérdezte anya furcsán

-Zaynt-mondtam

-Engem?-vágott értetlen fejet

-Téged-

-Mehetünk-csapta össze anya a kezeit 

-Rettentően sok a hiányzó óra , amiből bár vannak igazoltak , nem lehet az összeset bepótolni.-

-Szóval ismételtem kell?-néztem rá kíváncsian

Zayn a bal oldalamon hallgatta az igazgatóval való beszélgetésemet , ami már egy órája tartott.Anya kirakott minket és elment a dolgára.

-Nagyon úgy néz ki.De ezzel van egy kis probléma-

-Micsoda?-

-Az iskolánkban jövőre még többen lesznek.Főleg az ön évfolyamában.Ami egy nem éppen kellemes helyzet.Nem tud ebben az iskolában tanulni.Helyszínileg-

-De uram..ilyen iskola nincs még egy a közelben-

-Valóban.Megkérdeztem az Angliában lévő összes intézmény igazgatóját.Sajnos nem vesznek fel több diákot.-

-Ez mit jelentsen?-

-Azt hogy vagy másik iskolában tanul vagy Amerikába költözik-

-Amerikába?-döbbentem le

-Sajnálom Miss Payne-

-Köszönöm uram.Még találkozunk-fogtam kezet vele , engem pedig Zayn követett

Kifele menet nem néztem senkire.Se a büfés nénire aki biztatóan mosolygott , se a rég látott ismerős arcokra akik beszélgetni akartak.

-Hope!-állított meg Zayn a kapuban-Elviszlek és megeszünk valamit.Ott átbeszéljük ezt az egészet-

-Oké-sütötten le kínosan a szemem

A rendeléseket leadva kezdtünk el csevegni egy belvárosi puccos étteremben.Azért jöttünk ide , mert itt kevesebb az esélye őrült rajongó támadásnak.

-Most mit tegyek?-zuhantam gondterhelten az asztalra

-Átiratkozol egy másik iskolába-

-Az nem lehet!-

-Inkább Amerikába költöznél?-

-Zayn.Tudod te milyen nehéz volt ide bekerülni?Fogalmad sincs min mentem keresztül.Azt a sok szenvedést most adjam fel ?-

-A családodért és a barátaidért nem tennéd meg?Értem nem tennéd meg?-

A szemébe néztem és félelmet láttam.Sötétséget amit nem szívesen kémlelek abban a csodás szempárban.

-Én.....át kell gondolnom-

-Hát jó...De remélem jól döntesz majd-rázta meg idegesen  fejét

-Hogy mi?Amerika?-háborodott fel Harry amikor este az ágyban közöltem vele a feladatomat
-Nincs más választásom!-
-
-Te nem tudod mennyit szenvedtem oké?Fogalmad sincs min mentem keresztül.Az életem nagy részében nem voltál jelen , se te se a bátyám akinek kellet volna.Sokall hamarabb is megismerhettelek volna de talán a sors is így akarta.Nem tudod mennyire nehéz volt ide bekerülnöm és milyen megaláztatásokon mentem végig!Nem akarom elhagyni.Nem akarom lerombolni amit eddig felépítettem!-
-Te is tudod mennyire sajnálom ezt az egészet.De tényleg itt hagynál?Tényleg elmennél?Azt hittem annyira szeretsz hogy nem tudsz nélkülem élni.-
-Szeretlek....de akárhányszor rád nézek megszakad a szívem-szipogtam és az idegesség helyét a síró görcs vette át
 -Kicsim...sss-húzott magához és finoman elkezdte simogatni a hajam-Nem a te hibád , hogy Lotti...
-De akkor is!Harry....ez nem mehet így tovább-
-Mire célzol?-nézett riadtan a szemembe
-El fogok költözni...és szeretném ha nem lenne köztünk táv kapcsolat..azt nem bírnám-
-Mi?Sza....szakítani akarsz velem?-
-Nagyon sajnálom Hazza-sütöttem le a szemem
-Én...én....el kell mennem-felelte és a pulcsiját felvéve felpattant és kiment az ajtón
Nem akartam , hogy ez legyen.A szívem azt súgta , hogy egy idióta vagyok amiért eldobtam magamtól , de az agyamban ez egész másképp ment le.Hiányozni fog...mindennél jobban.Ő volt és ő is lesz az első igazi szerelmem.Ez ellen senki sem tehet.De talán jól is jött ez az egyetemes dolog.Megkönnyítette a búcsút.

Egy esős Londoni reggelre ébredtem , amikor már az összes csomagom ki volt készítve és a kocsiba pakolva , ami majd kivisz a reptérre.Napok óta anyáknál lakok.Aminek több oka is van.Anya mindenképpen szeretett volna elbúcsúzni tőlem , a másik , hogy nem bírtam Harry szemébe nézni.Összezuhant.Ki sem jön a házából , csak ha muszáj.Ezeket hallva összetört a már így is darabokban heverő szívem.Újabb kudarc.
-Indulhatunk drágám?-nyitott ajtót apa
-Persze-bólintottam és őt követve lebaktattam a lépcsőn ahol anya várt
-Megígéred , hogy nagyon vigyázol magadra?-ölelt magához
-Igen , anya-
-Úr isten , nagyon fogsz hiányozni-
-Te is nekem...De ezt kell tennem!-
-Tudom...
-Szia!-húztam utoljára magamhoz és apával eldúltunk

A reptér egy elég  silány hely.Szürke fal és szürke emberek.Viszont egy valami nem illet ebbe a szürke képbe.A zene.
-Going out tonight, changes into something red
Her mother doesn’t like that kind of dress
Everything she never had she’s showing off-kezdte Zayn majd a többiek folytatták-Driving too fast, moon is breaking through her hair
She said it was something that she won’t forget
Having no regrets is all that she really wants-

-We're getting older, baby
And I’ve been thinking about you lately
Does it ever drive you crazy
Just how fast the night changes
Everything that you’ve ever dreamed of
Disappearing when you wake up
But there’s nothing to be afraid of
Even when the night changes
It will never change me and you-

-Chasing her tonight, doubts are running ‘round her head
He’s waiting, hides behind his cigarette
Heart is beating loud, she doesn’t want it to stop-

-Moving too fast, moon is lighting up her skin
She’s falling, doesn’t even know it yet
Having no regrets is all that she really wants-   

-I’m only getting older baby
And I’ve been thinking about you lately
Does it ever drive you crazy
Just how fast the night changes
Everything that you’ve ever dreamed of
Disappearing when you wake up
But there’s nothing to be afraid of
Even when the night changes
It will never change me and you-

 Mikor végeztek elbőgtem magam.
-Miért nehezítitek meg ennyire?-kérdeztem félig sírva félig nevetve
-Nagyon szeretünk Hope-puszilt a hajamba Zayn és egy utolsó erős ölelés keretében elbúcsúztunk
Akár a többiektől.
-Szeretlek és ez nem fog változni.Se ha Amerikába mész se ha már nem vagy az enyém...
-Harry...én mindig a tied leszek!Én is nagyon szeretlek-
-Kérhetek valamit?-
-Mit szeretnél?-kérdeztem kíváncsian és könnyekkel küszködve
-Egy utolsó csókot-mondta és már a szájára is tapadtam
Ez volt az utolsó az itteni életemből.Ez volt az utolsó a One Direction-böl......

*Epilógus következik